Szűkülnek vagy nyílnak a szabad terek? Miért támadja a hatalom a civileket? Beindult-e az öncenzúra a szervezetekben? – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a Baross utca 16. szám alatt tartott beszélgetésen debreceni civilek.
Beszámoló: Tóth Tamás, Debreciner
Május 11-én Szabad Terek Nyitóbulit szervezett az Alternatív Közösségek Egyesülete (AKE) a Malterban. A rendezvény keretén belül egyes, Debrecenben aktív munkát folytató civilek tartottak kerekasztal-beszélgetést a szabad terekről és a civilek helyzetéről. A programon részt vett Szabó Krisztina, a Művésztér Egyesület vezetője, Tikász Bendegúz, a Natív és a Szabad Terek Hálózata képviseletében, valamint Kovács Kristóf és Tóth Ágnes, a Láthatatlan Iskola vezetőségi tagjai. A moderátori szerepet Budai Péter, a Natív tagja töltötte be.
Míg Tikász Bendegúz és Tóth Ágnes tréfálkozva azzal magyarázták civilségüket, hogy valaki belerángatta őket ebbe a tevékenységbe, Kovács Kristóf egy észtországi önkéntes munkájából vezette le, hogy miért kezdett a hazai civilszférában működni. A külföldi jó tapasztalatai sarkallták arra, hogy itthon is kamatoztassa a kint megszerzett tudását. Szabó Krisztina úgy fogalmazott, hogy szinte beleszületett a civilségbe: majdnem harminc éve önkénteskedik. Korábban az állami szférában dolgozott, ezt azonban jó ideje elhagyta. Régebben ifjúsági ügyekkel foglalkozott, ma már elsősorban kulturális területen aktív.
Miért jó civilnek lenni?
A civilség előnyeire és hátrányaira vonatkozó kérdésre Szabó Krisztina elmondta, ez a fajta tevékenység rugalmassággal, szabadsággal, ugyanakkor nagy felelősséggel is jár. A működési szabályokat saját maguk hozzák, de ezeket be is kell tartaniuk. Hozzátette: nem egyszerű a forrásteremtés a szférában. Kovács Kristóf a finanszírozási gondok mellett nehézségként beszélt a bürokrácia útvesztőiről és a fizetett emberek hiányáról. Tikász Bendegúz szerint a folyamatos politikai támadások miatt nem jó civilnek lenni ma Debrecenben, de fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Ő pedig ezt szereti.
Vannak lehetőségek, de a nyomásgyakorlás is nagyobb
Szabó Krisztina nem feltétlenül látja a szabad terek szűkülését: szerinte ugyanis sosem volt sok ezekből. Elárulta, hogy a kétezres években részt vett egy ifjúsági ház ötletének a kidolgozásában, azonban ez a projekt nem valósult meg, vagy legalábbis nem úgy, ahogy ezt elképzelték az akkori kezdeményezők. Szabó fontosnak tartja, hogy a fiatalokkal elsősorban a saját korosztályuk foglalkozzon. Jó lenne szerinte, ha az ifjúsági terek élén lévő vezetők is az ifjúsági vagy fiatal felnőtt korosztályba tartoznának, mert így nemcsak szolgáltató helyekké, hanem igazi közösségi terekké válhatnak ezek a helyek, mivel a fiatalok is magukénak érzik. A város első igazi független szabad tere szerinte az ennek a rendezvénynek is helyszínt adó Baross utca 16. lett, bár szabadabb szellemiségű helyek korábban is voltak Debrecenben. A Művésztér Egyesület pedig jelenleg is dolgozik egy elsősorban zenészeknek szóló szabad tér létrehozásán. „Ha szeretnél valamit, azt meg tudod csinálni. Ebből a szempontból nyílik, nem pedig szűkül a tér” – mondta Szabó.
Tikász Bendegúz ezt már másképp látta. Felelevenítette, hogy pécsi szövetségeseik, az Emberség Erejével Alapítvány nem is olyan régen nem kaphatott irodát, még önkormányzati határozatot is hoztak velük szemben, Budapesten pedig az Aurórát vegzálja folyamatosan a hatalom. Szerinte a kormány folyamatosan foglalja a tereket, ebbe a jelenségbe illik bele az is, hogy a HVG-t nemrég eltüntették a Mahir hirdetőoszlopairól. A ’Nem akarunk Soros irodát Debrecenbe’ nevű troll oldal pedig az AKE és a Natív irányában próbál folyamatosan nyomást gyakorolni. „Ha így folytatódik, eljön az a pillanat, amikor mindenkit támadnak. Te is útban vagy, le kell taszítani a térképről. Nekünk is területet kell foglalnunk” – magyarázta Tikász.
Az önkéntesek már bizalmatlanok egymással
Budai Péter moderátor feltette a kérdést a beszélgetőknek, hogy vajon miért fél a hatalom a civilektől, és okoznak-e a támadások öncenzúrát a szervezetek körében. „Én magam is öncenzúrát gyakoroltam. Ma már nem, mert nincs miért” – válaszolta Szabó Krisztina. Beszélt arról, hogy az Ady parkban felállított könyvszekrényt eredetileg ők működtették volna, de végül senki sem írt alá szerződést velük. A könyvtár a már meglévő együttműködési megállapodásukat is felbontotta, és már közművelődési megállapodásuk sincs az önkormányzattal. Elmondása szerint eddig azért volt jelen bizonyos mértékig az öncenzúra a szervezetben, mert egyes szálakkal kötődtek az önkormányzathoz. Ezeket a szálakat azonban a hatalom elvágta, feketelistára kerültek. Hozzátette, hogy az önkénteseiket még védik: a rendezvényeikről például úgy készítenek fotókat, hogy ne látszódjanak rajtuk azok a személyek, akiknek problémát okozhat, hogy az egyesületben tevékenykednek. Szabó azt tapasztalta, hogy az önkéntesek közül sokan félnek, bizalmatlanok egymással. Újabban elkezdtek egyre többen négyszemközt találkozni vele, kerülni szeretnék a csoportos megjelenéseket, mert félnek az esetleges beépített emberektől. „Ez idő, energia, de valahogy meg kell tartanod a közösséget. Ez nagyon fárasztó és nagyon nehéz” – mondta, majd hozzátette, hogy szerinte a hatalom azért nem szereti a civileket, mert azok gyorsabban reagálnak, és olcsóbban tudják megoldani a problémákat, hatékonyabban működnek.
Eltakart problémákra mutatnak rá a civilek
Kovács Kristóf beszámolt arról, hogy amikor a repülőtérrel közösen futóversenyt szerveztek, nem jelenthették ki nyilvánosan, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, szegény gyerekeket segíti a rendezvény. Nem lehet ugyanakkor túlzásba vinni szerinte az öncenzúrát, ugyanis akkor sok segítőjük inkább abbahagyja az önkéntességet. Azt már Tóth Ágnes tette hozzá, hogy amikor a rendezvény kapcsán az önkormányzat részéről kérdezték tőlük: honnan lehet tudni, hogy hány hátrányos helyzetű gyermek van Debrecenben, forrásként pedig a KSH adatait jelölték meg, azok nemsokára eltűntek a statisztikai hivatal oldaláról. Tóth úgy látja, azért nehezíti meg az életüket a hatalom, mert olyan problémákra mutatnak rá, amelyeket a kormány megpróbál eltakarni. Tikász Bendegúz a témával kapcsolatban megjegyezte, hogy ők más elvek mentén élnek és szervezik meg az életüket, mint amit a hatalom elvár. „Megmutatjuk, hogy van egy másik világ, ez a hatalom szempontjából pedig problémás” – magyarázta a konfliktusok okait.