Hegyi Olivér- HOLI, habitusát tekintve akár Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének a hőse is lehetne, amely párhuzamot szégyenlős mosollyal el is ismer. 2021-ben tűnt fel az alter zenei szcénában és gyorsan népszerűvé is vált első albumával, amelynek az a címe, hogy Sírok és nevetek. „Rapnek minősül -mondja – de attól több síkon távol álló, valami furcsa zenei és tartalmi egyveleg. Igazából szükségalbum volt, azért csináltam, hogy megkönnyebbüljek. 100%-ig terápiás, azért is készült olyan gyorsan. Azóta koncertezek, párat már lenyomtam.”
„Annyira nem volt rajta szűrő, hogy mindent bele lehetett tenni – meséli tovább az első album történetét. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ezt meg fogom mutatni valakinek. Ezért belekerültek erős dolgok, konkrét kritikai megnyilvánulások emberekről, zenészekről, amit később kicsit megbántam. A munkafolyamat pedig úgy nézett ki, hogy fölkeltem reggel eszembe jutott valami, és azt megcsináltam és akkor kész ennyi. De ez így nagyon nagy szabadságot is adott, hogy nem kellett azon gondolkodni, hogy akkor ez most jó – e vagy nem.”
HOLI civilben animációs filmrendező, most lett kész az első önálló filmes alkotásával. „Magamat hobbiművésznek tekintem, aki saját szerény eszközeivel kutatja a boldogság megvalósításának lehetőségeit. Arra próbálok rájönni, hogy hogyan lehetnék teljes harmóniában. A film is erről szól és a második album is ebbe az irányba fog kacsingatni. Azt érzem, hogy vannak dolgok, amik megakadályozzák, hogy boldog legyek, ezek visszatérő minták. Például ilyen az alkohol és a nyugati bulikultúra. Ez rengeteg szívfájdalmat és szégyenérzetet okozott már nekem.”
„A másik ilyen problémám, hogy nem az álmainkat éljük – folytatja- nekem például a zenélés régi álmom volt, 12 évesen doboltam, de aztán ez kikopott mert kaptam rossz kritikákat, amiket a szívemre vettem. 30 éves koromig halogattam, hogy újrakezdjem a zenélést. De arra kellett rájönnöm, hogy hiába halogatom, nem tudom lecsillapítani magamban ezt a hangot. Jobb, hogy most jött elő, mint 40 évesen, így is elég cringe-es” – önironizál vidáman. „A zenei alkotó életem úgy kezdődött, hogy sétáltam Szegeden a városban, 30 lettem akkor pont és azt éreztem, hogy nem lehet ezt tovább húzni. Sok tekintetben jó hatással van rám a zenész lét. Például sokkal jobban tudok ismeretlen emberekkel kapcsolódni. És nem iszom már egy éve.”
A missziója, mint zenész, hogy részben „funkcionális zenét” szeretne csinálni. „Ezt úgy kell elképzelni – magyarázza – hogy van egy nagy fehér lap, ahova elkezdem felírni, hogy mi a bajom, megnéznem az elmúlt pár évet, hogy honnan hová jutottam mik voltak a folyamatok és ezeket átgyúrom teljesen kötetlen dalokká. Azt remélem, talán másnak is segítek ezzel. Hasonló, mint a Szabad ötletek jegyzéke, de annyira nem lesz random a megfogalmazás, meg annyira nem lesz indulatos.”
A legjobban a magyar biciklis világutazók inspirálják. A kedvencei a Zárug Zita Harkány Árpád páros, meg az Illyés Adorján és Szabó Ádám kettős, akik megkerülték a Földet bicajjal. „Annyira sokat adnak, olyan tiszta energiát nem kapok mástól, mint tőlük. Mész a világ körül és próbálsz közben közelebb kerülni magadhoz és beszélgetsz király arcokkal, ez nagyon tetszik. Egyszer ezt én is megcsinálom, ez a titkos projektem. Ez az, amiben semmi egoizmus nincs, semmi vásári feeling. Mert például az Instát amikor csinálom mindig van egy rossz érzésem. Nehéz őszintének lenni az Instagramon bármennyire próbálja az ember. Én nagy poszt és sztori megbánó vagyok. Ha azt kérdeznék, hogy törölném-e inkább az egész fiókomat, azt válaszolnám, hogy igen. Félévente fölmerészkedem posztolni valamit, és utána hetekig szarul vagyok. Az Insta sztori az nem fáj annyira, az 24 óra múlva eltűnik.”
HOLI egy nagyon érzékeny lélek, de erre csak félig büszke. „A softboyságnak van árnyoldala, néha kicsit béna. Nemrég újra olvastam a levelezésemet egy lánnyal az Instán, aki visszautasított, na az simán mehetne a Puhafiúk blogra.”
Az egyik kedvence a saját zenéi közül a Roadmovie, ami egy majdnem 20 perc hosszú érzelmes rapballada egy Zsófi nevű lányhoz.
Azt nem árulja el, hogy létezik-e a valóságban Zsófi, de utal rá, hogy a következő lemezen ki fog derülni. „Nagyon jó volt megírni ezt a dalt – meséli. A legutolsó szám volt. Addigra úgy éreztem eléggé fel vagyok már szabadulva szövegírás terén. A szegedi Nyugi kávézó teraszán ültem, már esteledett, akkor fogtam bele. Három napig írtam. Aztán megmutattam a barátaimnak, volt egy kis megmutató party. Dob és diszkós elemek ez a hangzás jól illett a tartalomhoz: iszonyat nagy buli, megyünk, nyaralunk, őrült kalandok -ezt az élményt akartam megörökíteni. Kicsit filmet akartam írni, de így zenében könnyebb volt, mert így nem kellett pénz például” -vigyorog.
„Nagyon pörgős szettet hozok a Bánkitóra – ígéri. Hogy lesz-e új szám benne, még nem tudom, legyen meglepetés! Ott tali!”
