Blog

Barkóczi Noémi énekes -dalszerző, aki zenekarával együtt zenél tavaly ősz óta és ezzel a formációval fogja megszólaltatni a Bánkitón saját dalait. Így emlékszik a kezdetekre: „12 évesen kezdtem akusztikus gitározni és pár év múlva rájöttem, hogy nemcsak klasszikus darabokat lehet játszani ezen a hangszeren. Énekelni is nagyon szerettem és felfedeztem, hogy a kettő együtt működik. Ekkor elkezdtem dalokat írni tinédzserként csak úgy magamnak, ami nagyon jó eszköz lett nekem érzelmek feldolgozására.”

„Mások előtt akkor kezdtem játszani, amikor Egerbe kerültem film szakon tanulni, tulajdonképpen itt kezdtem rendszeresen zenélni -folytatja. Megismertem egy Popméter nevű DJ és koncertszervező kollektívát, akik sok pesti feltörekvő alter zenekart hoztak le Egerbe. Fontos munkát végeztek. Sokan egriek voltak, de Pesten dolgoztak és felvállalták, hogy egy hidat képeznek a két város között. Én is rajtuk keresztül kezdtem el Pesthez kapcsolódni.”

Az alkotás nála úgy zajlik, hogy először a szöveghez keres inspirációt: „Mondatfoszlányokat gyűjtök, aztán ha van időm gitározni átolvasom ezeket, és ha valami megragad,az lesz a kiindulópont. A gitár azért jó, mert ösztönösen lehet rajta játszani, beindul a flow és a hang meg a szöveg együtt elkezdenek valamit kiadni.” Öblögető című száma is így született: „Ebben az időszakban online ismerkedtem, ami nagyon fura volt és megterhelő, de sokat lehetett az emberekről megfigyelni közben. Egyik este későn nálam volt egy barátnőm, aki egyszer csak nagyot ásított és erre kijött belőlem ez a mondat, hogy ‘beénekelt az alváshoz’, ami nagyon megtetszett. Ez lett a dal első sora és abból kötöttem át utána a társkeresés témára. Nagyon szeretek ilyen leleményes kifejezésekkel indítani, amikben van nyelvi humor.”

Ars poeticája az őszinteség. „ Az a célom, hogy aki hallgat, ne valami olyat kapjon, amiben megpróbálok jobbnak látszani, mint amilyen vagyok. Mert nagyon para, ahogy mostanában látjuk egymást a közösségi médiában. Az is a tapasztalatom, hogy sokféle módon lehet kisebbségi érzést kiváltani az emberekből. És már attól, hogy valaki jobbnak mutatja magát, mint amilyen, az ad egy fals képet, egy olyan feelinget, hogy ő tudja igazán a tutit. De én próbálok szembemenni ezzel a szövegeimmel. A Nagyvillanyok című számom is kicsit erről szól, ez az egyik kedvencem. Nagyon megható, ahogy az emberek erre reagálnak, megfogja őket. Zeneileg is szeretem mert olyan, hogy bármilyen felállásban játsszuk, összeáll.”

Nagyon sokan inspirálják. „Régebben, amikor nem ment annyira a zenélés, több volt bennem a rossz érzés, az irigykedés. Most már azt nézem, fiatalabb előadóknál is, hogy mit lehet tőlük tanulni. Például Laura Marling, régi kedvenc, nagy hatással volt rám mindig, vagy Courtney Barnett, akinek az egyénisége is nagyon bejön. Legutóbbi kedvencem a Wet Leg, menő csajok.”

A női létnek az előnyeit és a hátrányait is látja a zenélésben. „Ha az ember elmegy egy szál gitárral játszani, akkor biztosan lesznek, akik mansplainelnek egyet, hogy mit csináljak -meséli. Bekiabálnak, hogy „legyél bátrabb”, vagy hogy „nem kell hangolni.” Feltételezem, hogy ez a fiúknál kevésbé van. Ugyanakkor azt látom, hogy van igény olyan szövegekre, amik nőkről szólnak nem, mint vágyak tárgyairól, vagy vágyakozókról, hanem mint emberekről. Sokakon érzem, hogy örülnek, hogy ilyet hallanak tőlem. Gyakran női frontembereknél is férfiak írják a szöveget, ezért hiányoznak a női nézőpontok, ezt igyekszem pótolni. Ez azért nem jelenti azt, hogy olyan radikális vagyok, mint például a Holnaplányok volt, az nekem nem jönne természetesen, de szerettem üvölteni a szövegeiket koncerteken nézőként.”

Jövőbeli tervei között szerepel, hogy több időt szeretne dalírással tölteni. ”Nagyon irigylem a termékeny szerzőket, mint például Szabó Benedek, Sallai Laci, akik folyamatosan meg tudnak újulni. Azt szeretném, hogy a zenélés folyamatosan része legyen az életemnek, hogy tudjak kísérletezni, emberekkel együtt zenélni, játékosnak maradni.”

Hegyi Olivér- HOLI, habitusát tekintve akár Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének a hőse is lehetne, amely párhuzamot szégyenlős mosollyal el is ismer. 2021-ben tűnt fel az alter zenei szcénában és gyorsan népszerűvé is vált első albumával, amelynek az a címe, hogy Sírok és nevetek. „Rapnek minősül -mondja – de attól több síkon távol álló, valami furcsa zenei és tartalmi egyveleg. Igazából szükségalbum volt, azért csináltam, hogy megkönnyebbüljek. 100%-ig terápiás, azért is készült olyan gyorsan. Azóta koncertezek, párat már lenyomtam.”

„Annyira nem volt rajta szűrő, hogy mindent bele lehetett tenni – meséli tovább az első album történetét. Egyáltalán nem gondoltam, hogy ezt meg fogom mutatni valakinek. Ezért belekerültek erős dolgok, konkrét kritikai megnyilvánulások emberekről, zenészekről, amit később kicsit megbántam. A munkafolyamat pedig úgy nézett ki, hogy fölkeltem reggel eszembe jutott valami, és azt megcsináltam és akkor kész ennyi. De ez így nagyon nagy szabadságot is adott, hogy nem kellett azon gondolkodni, hogy akkor ez most jó – e vagy nem.”

HOLI civilben animációs filmrendező, most lett kész az első önálló filmes alkotásával. „Magamat hobbiművésznek tekintem, aki saját szerény eszközeivel kutatja a boldogság megvalósításának lehetőségeit. Arra próbálok rájönni, hogy hogyan lehetnék teljes harmóniában. A film is erről szól és a második album is ebbe az irányba fog kacsingatni. Azt érzem, hogy vannak dolgok, amik megakadályozzák, hogy boldog legyek, ezek visszatérő minták. Például ilyen az alkohol és a nyugati bulikultúra. Ez rengeteg szívfájdalmat és szégyenérzetet okozott már nekem.”

„A másik ilyen problémám, hogy nem az álmainkat éljük – folytatja- nekem például a zenélés régi álmom volt, 12 évesen doboltam, de aztán ez kikopott mert kaptam rossz kritikákat, amiket a szívemre vettem. 30 éves koromig halogattam, hogy újrakezdjem a zenélést. De arra kellett rájönnöm, hogy hiába halogatom, nem tudom lecsillapítani magamban ezt a hangot. Jobb, hogy most jött elő, mint 40 évesen, így is elég cringe-es” – önironizál vidáman. „A zenei alkotó életem úgy kezdődött, hogy sétáltam Szegeden a városban, 30 lettem akkor pont és azt éreztem, hogy nem lehet ezt tovább húzni. Sok tekintetben jó hatással van rám a zenész lét. Például sokkal jobban tudok ismeretlen emberekkel kapcsolódni. És nem iszom már egy éve.”

A missziója, mint zenész, hogy részben „funkcionális zenét” szeretne csinálni. „Ezt úgy kell elképzelni – magyarázza – hogy van egy nagy fehér lap, ahova elkezdem felírni, hogy mi a bajom, megnéznem az elmúlt pár évet, hogy honnan hová jutottam mik voltak a folyamatok és ezeket átgyúrom teljesen kötetlen dalokká. Azt remélem, talán másnak is segítek ezzel. Hasonló, mint a Szabad ötletek jegyzéke, de annyira nem lesz random a megfogalmazás, meg annyira nem lesz indulatos.”

A legjobban a magyar biciklis világutazók inspirálják. A kedvencei a Zárug Zita Harkány Árpád páros, meg az Illyés Adorján és Szabó Ádám kettős, akik megkerülték a Földet bicajjal. „Annyira sokat adnak, olyan tiszta energiát nem kapok mástól, mint tőlük. Mész a világ körül és próbálsz közben közelebb kerülni magadhoz és beszélgetsz király arcokkal, ez nagyon tetszik. Egyszer ezt én is megcsinálom, ez a titkos projektem. Ez az, amiben semmi egoizmus nincs, semmi vásári feeling. Mert például az Instát amikor csinálom mindig van egy rossz érzésem. Nehéz őszintének lenni az Instagramon bármennyire próbálja az ember. Én nagy poszt és sztori megbánó vagyok. Ha azt kérdeznék, hogy törölném-e inkább az egész fiókomat, azt válaszolnám, hogy igen. Félévente fölmerészkedem posztolni valamit, és utána hetekig szarul vagyok. Az Insta sztori az nem fáj annyira, az 24 óra múlva eltűnik.”

HOLI egy nagyon érzékeny lélek, de erre csak félig büszke. „A softboyságnak van árnyoldala, néha kicsit béna. Nemrég újra olvastam a levelezésemet egy lánnyal az Instán, aki visszautasított, na az simán mehetne a Puhafiúk blogra.”

Az egyik kedvence a saját zenéi közül a Roadmovie, ami egy majdnem 20 perc hosszú érzelmes rapballada egy Zsófi nevű lányhoz.

Azt nem árulja el, hogy létezik-e a valóságban Zsófi, de utal rá, hogy a következő lemezen ki fog derülni. „Nagyon jó volt megírni ezt a dalt – meséli. A legutolsó szám volt. Addigra úgy éreztem eléggé fel vagyok már szabadulva szövegírás terén. A szegedi Nyugi kávézó teraszán ültem, már esteledett, akkor fogtam bele. Három napig írtam. Aztán megmutattam a barátaimnak, volt egy kis megmutató party. Dob és diszkós elemek ez a hangzás jól illett a tartalomhoz: iszonyat nagy buli, megyünk, nyaralunk, őrült kalandok -ezt az élményt akartam megörökíteni. Kicsit filmet akartam írni, de így zenében könnyebb volt, mert így nem kellett pénz például” -vigyorog.

„Nagyon pörgős szettet hozok a Bánkitóra – ígéri. Hogy lesz-e új szám benne, még nem tudom, legyen meglepetés! Ott tali!”

„Mindenből viccet csinálunk, a saját művészetünkből is” -Bemutatkozik a Doggos zenekar

Színpadunk második fellépője a pécsi illetőségű Doggos zenekar lesz. A vidám és energikus csapat 2017 végén alakult, tagjai: Boglárka, aki basszusgitáron játszik, Fanni az énekesnő, Szabi, a gitáros, Bence, a másik gitáros és másik Szabi, a dobos. A banda úgy indult, hogy Fanni, Bence és Szabi találkoztak és némi alkohol hatása alatt próbáltak egy jót, ekkor többek között írtak egy blues dalt a McDonalds-ról hülyéskedésből, vagy ahogy ők mondják „mémelésből”. Ebből aztán még nem lett folytatás, de amikor Fanninak feloszlott az előző zenekara, akkor Bencével úgy döntöttek, hogy jó lenne csinálni valami komolyabbat és behívták az embereket a bandába az ismerősi körből. A zenekar tagjai nagyon sokfélék, ami összeköti őket, elsősorban az a humor.„Nem vesszük túl komolyan magunkat, mindenből viccet csinálunk a saját művészetünkből is, ez adja a közös nézőpontunkat”-mondja Bence.

 Amikor dalt írnak, nem próbálnak egymásnak határt szabni, inkább arra törekednek, hogy összeérjen munkájukban a sokféle különböző egyéniség és ízlés. „Általában gitártémákból indulunk ki és közösen bontogatjuk, mindenki hozzáteszi a sajátját, úgy alakítjuk a számot, és a szöveget is közösen írjuk – meséli Fanni- bár ez utóbbit senki sem szereti annyira, de amikor összejövünk, motiváljuk egymást, megbeszéljük kinek miről szól a dal. „Néha halandzsákból is lesz valami, próbák közben rengeteg hangjegyzetet készítünk -teszi hozzá Bence- és aztán lehet, hogy úgy jön össze egy szám, hogy na ez jól hangzik, erre írjunk valamit, ami hasonló, de értelmes.”

Bogi nemrég írt egy teljes dalszöveget a saját és Fanni tapasztalataira alapozva. Ez egy feminista dal lett a „Queens of Lone Rage”, ami címével a Queens of Stone Age zenekarra utal, akiknek a hangzása inspirálta a számot. Erre mindannyian nagyon büszkék, úgy érzik zeneileg nagyon összeért, sőt többük anyukájának is ez a kedvence😊

Bogi kedvenc száma még a Subidú című daluk. Ezt Indie Swing-nek keresztelték el, mert eleinte olyan swinges a hangulata, de aztán a végére teljesen átalakul és egy csavarral egy „durva” metálos irányba megy el.

Fanni kedvence a Laika című daluk, mert ez játékos, bohókás és jó rá táncolni. Eredetileg ezt a dalt szörnyekről írták, akik be vannak ragadva egy szekrénybe egy képzelt világban. Útközben aztán  ráébredtek, hogy mélyebb tartalma van a számnak, arról szól, hogy milyen, ha valaki drogfüggő és nem tud kijönni belőle.

A Doggos név úgy jött létre, hogy még alig ismerték egymást, összesen három daluk volt készen, de hirtelen kellett egy név, mert alakult egy koncertlehetőségük a Made in Pécs fesztiválon. „Nem is gondolkodtunk rajta, mert a mémek fontosak a számunkra, és tetszett a hangzása- mesélik- a probléma csak az, hogy sokszor nem értik az emberek, főleg a szüleink kérdezgetik, hogy mi ez doboz???? Ilyenkor elég kínos a magyarázkodás.” „A másik kellemetlenség- teszi hozzá Bence- hogy Youtube kereséskor kutyás mémes videók jönnek elő. Amúgy ezeket én is szeretem, szóval ha rákeresek a nevünkre, mindig megnézek párat- vigyorog- de rémálom marketingileg.”

Több daluk is a vicceskedésen „mémelésen” alapul. Wedding című számuk, ami egy giccses ballada például Schobert Norbert és Rubint Réka megismerkedésének és házasságának paródiája. Mystery Gang című daluk Vilmáról szól, a Scooby Doo-ból, aki szerelmes  Fredbe, de ő nem viszonozza a romantikát. Track 3 című számuk pedig egy stock fotókból álló klip és egyben kutyás karaoke videó. „Ez utóbbival bekerültünk a magyar klipszemlébe- vigyorognak – túltoltuk a viccet ezzel a direkt gagyi klip ötlettel, amit poénből küldtünk be. De mondjuk, nem is nyertünk, érezték ők is, hogy ez ciki lenne”.

Közönségük elsősorban a huszonévesekből kerül ki, de az is jellemző, hogy olyan helyeken játszanak, ahol ez a korosztály van jelen. Felléptek már Pesten a Központban, a Mikában, a Dürerben, a Trip hajón, a Gólyában, Pécsett a Nappaliban és a Szabadkikötőben és olyan fesztiválokon is, mint a Kolorádó vagy az Ördögkatlan. Büszkék rá, hogy az Öröm a zene tehetségkutató pécsi fordulóját megnyerték. A döntőn – ami már a COVID közben zárt falak között történt- pozitív visszajelzéseket és konstruktív kritikát is kaptak, mindkettőnek nagyon örültek.

A sok vicceskedés mellett, azért a komoly témák is foglalkoztatják őket. Sokat dühöngenek mostanában azzal kapcsolatban, hogy a szabadság szöges ellentéte mindaz, amiben most vagyunk ebben az országban. „Ez a legutóbbi húzás a homofób törvény azért káros, mert az emberek érzelmi szabadságát és biztonságát veszi el. A szabadság azt jelenti, hogy azt szeretek, akit akarok, ahogy akarom, amikor akarom, hogy a saját utamat járhatom, hogy a művészetemet úgy valósíthatom meg, ahogy szeretném, kimondhatom, amit szeretnék” -sorolják. „Tavaly az egyetlen koncertünk az SZFE tüntetésen volt Pécsen- meséli Fanni- és volt bennem para, hogy mi van, hogyha ennek lesz következménye. Mi van, ha például gyűlölködésből megdobálnak, meg voltam szeppenve. Szóval érezzük mi is ezeket a korlátozó tényezőket, de van, akinek, még ennyi platformja sincsen, mint nekünk ez a zenekar, és helyettük is bele kell álljunk az ügyekbe.”

A Bánkitón eljátsszák majd a teljes új anyagukat, ezek a dalok most először fognak megszólalni élőben. Olyan dalt is hoznak, amit még ki sem adtak, „meg egy két régi klasszikus”-t. Egy év COVID után rengeteg felszabadulásra váró energia van bennük, alig várják, hogy mikor indulhatnak már. „Ha összejön  a közönség, akkora energiák lesznek ott, hogy szétvisszük az egészet!”- ígéri Bence.

Szóval pakolnak, indulnak, útközben megesznek egy hotdogot Paksnál, és nemsokára játszanak nektek!

„Lányok zenéljetek!” – Bemutatkozik a Holnaplányok zenekar

A Holnaplányok nevű formáció 2019-ben alakult, benne Vicus gitározik és énekel, Lilla basszusgitározik és énekel, és Eszter dobol. Lilla és Vicus, az alapítók onnan ismerték meg egymást, hogy mindketten benne voltak a Nők Egymásért Mozgalomban, a NEM-ben, ami egy kis önszerveződő feminista csapat, és aztán innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha csinálnának egy feminista zenekart. Kimentek ketten a Városligetbe két gitárral, és ott tartották az első próbájukat. „Mindenféle dolgokon idegeskedtünk- meséli Vicus- és aztán abból lett az első közös számunk a „Bocs, hogy élek”.

Pár hónappal később rátaláltak Eszterre is, aki egyébként Berlinben lakik, és ott dobol több zenekarban. Első koncertjük kedvéért hazajött, és azóta is hazajár a banda fellépéseire.

„Az első számainkat úgy írtuk, hogy csak dobáltuk be a szavakat és abból állt össze a szöveg, aztán jött hozzá a dallam.  De mostanában már Vicus írja a szövegeket, Lilla hozza a basszusgitáron a riffeket, és arra dobol rá Eszter.”- mesélik az alkotási folyamatukról- Azért is alakult így, mert sajnos kevés lehetőségünk van közösen próbálni”. Nagy hatással volt rájuk a Kontroll Csoport, a Bizottság valamint a poszt punk zenekarok.

„Sosem gondolkodtunk a stíluson, csak azt akartuk, hogy hangos legyen és mérges, és akkor ilyen egyszerű dolgok lesznek belőle – jegyzi meg Lilla – így akarjuk eljuttatni a közönséghez az üzenetüket.” A missziójuk kettős, egyrészt, hogy felhívják a figyelmet a patriarchátus létezésére és arra, hogy nem olyan jó ebben nőnek lenni. Ugyanakkor azt is szeretnék megmutatni, hogy lányok is zenélhetnek, ez nem egy fiús dolog. „Ahogyan éneklünk, hogy ez ilyen mérges és nem kedves és szépen éneklés, annak is van jelentősége- magyarázza Vicus- mert ez is tabusítva van a lányok számára, és általunk láthatnak erre egy példát, hogy lehet ezt is csinálni.”

Bár még nemrég alakultak, van már egy kis rajongótáboruk, akik a koncerteken szokták énekelni a dalszövegeiket. „Több embertől is hallottam – meséli Lilla- hogy nagyon rossz párkapcsolatban voltak, a mi zenénket hallgatták, és ez segített nekik, hogy szakítsanak, vagy tovább tudjanak lépni, és meg tudják élni a dühöt magukban. Így tulajdonképpen a zenénkkel hangot adunk nekik.” A COVID előtt havonta egy koncertjük volt, az első az Aurórában, de felléptek a Három Hollóban és a Gólyában is és Szegeden a Grand Café-ban. Szeretnének a jövőben más városokban is koncertezni, úgyhogy keresik a vidéki fellépőhelyeket. A Bánkitó Fesztivál mellett idén a Kolorádón is játszanak.

Igen, pasik is hallgatják őket. „Elment egy barátnőm randizni egy csávóval, aki elmesélte neki, hogy nagyon szeret minket, annak ellenére, hogy magára ismer a számokban”- mondja Lilla. „Van egy nagy rajongónk, egy buszsofőr, aki az éjszakai buszon be szokta rakni a zenénket. Ő azt mondja, azért is fontos ez neki, mert van egy unokahúga, akit nagyon félt.  Számára segítség, hogy megfogalmazunk dolgokat.” A Tilos Rádióban is jártak egy interjún.” A műsorba csak férfiak telefonáltak be, mert idegesek lettek- vigyorognak- Az egyikük megkérdezte, hogy miért kéne szégyellenie magát, mint férfinak?  Erre aztán betelefonált egy másik, és megválaszolta neki a kérdést: 10 000 év háborúért! Sokszor nehéz a férfiaknak elfogadni, hogy bele vannak ágyazódva egy szisztémába”- vonja le a konklúziót Vicus.

Mindhármuknak kedvence a számaik között a Hagyjál békén, ami arról szól, hogy megy valaki az utcán, és beszólnak neki. Erre reagál a szöveg azzal, hogy „hagyjál békén, ne nézz rám, ne szólj hozzám”. Monoton hangon éneklem ezeket a sorokat- mondja Lilla- eközben Vicus megőrül és azt sikoltozza hisztérikusan,  hogy „ anyád is ember”, erre jön még rá egy ilyen mocskos basszus, olyan mintha tankkal jönnénk.” A másik olyan számuk, ami szintén nagyon közel áll a szívükhöz az Edgelord, ami idegesítő férfiakról szól, akik az intellektusukkal próbálják elnyomni a nőket, azaz a mansplainerekről. Azt hittem, hogy ez túl specifikus probléma, de meglepően sok ember rezonál rá, sokan kiabálják velünk a szöveget- meséli Vicus.

A nevük onnan jön, hogy Lilla olvasta Borgos Anna Holnaplányok című könyvét, és abban talált egy idézetet  Hajdu Lilytől, amiben olyan nőket képzel el a jövőben, akik kiállnak saját magukért, felelősek, felnőtt és alkotó emberek. „Az a fokú felszabadultság, ahogyan éneklünk az utópisztikus is egy kicsit, a mindennapokban nem vagyunk ilyenek, csak szeretnénk. Éneklünk a holnaplányoknak, akik majd eljönnek, és jobbak lesznek nálunk.”

„A szabadság ott kezdődik, ha valami nem determinálható”- Bemutatkozik a Lucy Dreamin’

A szegedi központú Lucy Dreamin’ együttes 2015-ben alakult, jelenleg három tagja van: Tiki, aki kétgyermekes apuka és egy tanyán él, Ákos, aki magyar mint idegennyelv szakos tanár a Vajdaságban, és Zoli, aki a Grand Café gondnoka és emellett az összehasonlító irodalomtudományok doktoraként műfordít és esszéket is ír.

„Az alapításkor a koncepció az volt- meséli Tiki- hogy nézzük meg, hogy lehet-e zenét csinálni két basszusgitárra, ehhez kerestünk dobost. Megkértem Ákost, az általam ismert egyetlen dobost, hogy jöjjön el velünk egy próbára, amibe ő bele is ment. Én egy sokkal lassabb, chillesebb zenében gondolkodtam, de Ákos az első próbán rögtön szétdobolta az egészet, és a végén úgy jöttünk el, hogy hát ez kurvajó.” „Igen, én a Lucy előtt főleg punk zenekarokban doboltam, és alapvetően ez az én világom- ezért nem sikerült annyira nyugisra venni” – vigyorog Ákos. „Aztán még romlott a helyzet, amikor én jöttem a zenekarba- csatlakozik a történethez Zoli, – mert ennek a furcsa basszusgitárnak, amelyet használok, van egy sajátos zajos, atmoszférikus hangzása, ami még súlyosbított az összképen. Nemrég pedig bejött mellé az ének is, egy idő után nem bírok magammal, és éneklek egy-két sort.”

Ami a zenéjük stílusát illeti, határozottan nem szeretik egy műfaj mellett letenni a voksukat. „Amiben nincs valami jó értelemben vett crossoverség, az nem érdekel, az inkább egy üzleti vállalkozás”- mondja Zoli. Sokféle címkét lehetne rájuk gyártani, hogy pszichedelikus, stoner, experimentális, desert rock, space rock, de a két basszusgitár miatt amúgy sem felelnek meg egyiknek sem tökéletesen. „Ezek a kategóriák ugyanannak a kis hegynek a különböző ösvényei, nincs fő csapásirány, mindenki azt csinál amit akar”- magyarázza Tiki- Mindenképpen utaztatós zene, biztosan pszichedelikus és rock, de a többi már számonként változik.” „Ez igazából egy nagy jam.”-kerekíti le Ákos a témát.

A számok írása úgy alakult, hogy eleinte Tiki hozta a témákat, vagy kidolgozott egy számot, a többiek ehhez adtak hozzá. Mára már azonban, még ha van is egy hozott alaptéma, közösen próbálgatják és rakják össze a számokat, együtt keresik az irányát, ahová ki tud futni. Ezt így egy sokkal inspirálóbb folyamatnak érzik. Az alkotás számukra mindig a zenéből indul ki, a szöveg csak utána jön, ha van. Természetesen Zoli a szövegfelelős: „Olyanokat szeretek énekelni, amiket saját kezűleg írtam vagy loptam.”- kacarászik. Zolit egyébként nagyon sok minden inspirálja, lehet ez zene is, például Bach C-moll Passacaglia c. orgonaműve. Ez egy basszus melódiával indul, amit egy számukhoz átvettek és annak a feléig meg is marad ez a téma. De inspiráció jöhet számára a kvantumfizikából, a filozófiából, vagy akár a szépirodalomból is. „A zenét nekem egy belső feszültség előbb inspirálja, mint egy külső dolog, például egy irodalmi mű”- meséli ugyanakkor Tiki- „Ha elindulok egy témával, azt figyelem, hogy ez megy-e valahova, tudom-e úgy használni, hogy hasson, rám és lehetőleg a közönségre is.”

A Lucy Dreamin’ főleg Szegeden lép fel mostanában, de korábban koncerteztek a Vajdaságban is, például a Malom Fesztiválon és néhányszor Budapesten is. Munkájukra jó visszajelzéseket kapnak, sokan kérdezik őket, hogy mikor koncerteznek újra. Szakmai elismerést is a magukénak tudhatnak, a Recorder blogon elismerő szavakkal írtak róluk és, beválogatták a Riverhead EP-jüket 2019 legjobb lemezei közé. Ugyanakkor nem céljuk „nyomulni”, és nem karrierként fogják fel a zenélést. „Akkor vagyunk elégedettek- mondják- ha látjuk a közönségen, hogy átment, amit akartunk. Ha például nem lépnek le szám közben, az egy nagyon pozitív visszajelzés, mivel a számaink nem 2 percesek. Aki már egy 10 perces dal alatt végig figyel, az igen nagy szó a mai világban, akkor biztosan rezonál ránk”.

„Elméleti fizikát olvastam ma reggel- meséli Zoli- olyat, amit bölcsészek is megértenek. A kortárs elméleti fizikában létezik szabad akarat, a részecskék mozgására ezt használják, mivel az nem determinálható. Szerintem a szabadság ott kezdődik, ha valami nem determinálható.” „Mint például a mi műfajunk” -mondja Ákos. „Lucy dreamin’-  tehát egy álomvilágot próbálunk zeneileg lefesteni”- teszi hozzá Tiki- Nincs határ, amit ki tudsz hozni a hangszeredből, azt szabad. Nem köt minket sem konzis múlt, sem menedzsment, a közönségnek pedig úgy látszik, minél nagyobb hülyeséget csinálunk, annál jobban tetszik.”

A Bánkitón a készülőben levő új lemezükről játszanak el majd két számot, de lesznek régebbi instrumentális zenék is a setlistjükön. 

„Pofátlanul fiatalok”- bemutatkozik a The Crams együttes

A Bánkitó Fesztivál Szabad Tér színpadán az első fellépő a The Crams lesz, egy debreceni fiatalokból álló alternatív rockegyüttes. A banda öt 17-19 éves tagból áll: Levi az énekes, Andris a basszusgitáros, András és Nándi a gitárosok, Ádám a dobos. Mindannyian 4-5 éve zenélnek. A csapatból ketten már 14 évesen elkezdtek együtt dalokat írni: „Hát ez még olyan is volt”- mondja Ádám nevetve. Később még egy metálzenekaros próbálkozásuk is volt, de nem abban találták meg magukat igazán. Fokozatosan csatlakoztak hozzájuk a többiek és 2019-re összeállt a The Crams a mai formájában. Ekkor történt a névválasztás is. „Olyan nevet szerettünk volna, ami egyszerű és könnyen megjegyezhető, aztán mikor az már megvolt kiderült, hogy van egy legendás The Cramps nevű zenekar. „Ez kicsit kínos mert a Youtube mindig őket dobja fel, ha valaki a mi nevünkre keres rá, de reméljük nem sokáig marad ez így”.-vigyorognak.

A koncertjeiken majdnem 100%-ban saját dalokat szólaltatnak meg, maximum 1-2 átvett számot játszanak, például nagyon szeretnek Rage Against the Machine-nal befejezni egy koncertet. A dalok megírása mindig a zenéből indul ki. Ádám és Levi hozzák általában a zenei alapot, de a többiek is hozzájárulnak az alkotási folyamathoz, és Nándi a szövegíró. Inspirálják őket a 80-as évek zenéi, az alternatív rock, a klasszikus zene, de sokszor hatással vannak egymás ízlésére is. Vannak bőven kedvenceik, példaképeik a magyar alternatív rockzenei szcénából, többek között a Galaxisok, a Fran Palermo és a Csakneked Kislány.

Az első koncertjük a debreceni Víztoronyban volt egy rocksulis rendezvény keretében, de szerepeltek már Pesten is egy tehetségkutató versenyen az S8-on. „Az S8-on megkaptuk, hogy „Pofátlanul fiatalok vagyunk”, de valószínűleg tetszettünk nekik, mert továbbjuttattak-mesélik- de aztán jött a COVID és megállt ez a folyamat.” Nemrég azonban újabb sikert könyvelhettek el: négy dal profi stúdiós felvételére nyertek pályázati pénzt a Debreceni Önkormányzattól.

 A próbálással szerencséjük van, Ádámék hangszigetelt pincéjét használhatják rendszeresen. Sok a fiatal zenekar még rajtuk kívül is Debrecenben, szóval pezseg a zenei élet, de a nehézség az, hogy koncerthelyszín viszont kevés van kezdő zenekarok számára. Az a tapasztalatuk, hogy a fiatalok között nagyon népszerű a magyar alternatív rockzene és a saját anyagaikra is sok jó visszajelzést kapnak. „Még a polgármester is kezet rázott velük egy koncertünk után, azt mondta tetszett neki”- említik büszkén.

A dalaik közül úgy érzik kiemelkedik a Lost in Translation. „Úgy született a dal, hogy Eric Clapton Layla című dalát próbáltam eljátszani gitáron, de elrontottam és ez lett az alap témája” – meséli Ádám. A szöveget pedig az azonos című film ihlette, Nándi annak a hangulatát próbálta visszaadni: „ Bár látszólag csak egy vígjáték, mély gondolatok vannak benne a nagyvárosban levő elidegenedésről, társas magányról. Ugyanakkor az is igaz, amit a cím jelent, hogyha nem beszéljük egymás nyelvét, könnyen elveszhet, torzulhat a tartalom a fordításban, saját tapasztalatom is van erről”

Summer Blur című számukra nagyon büszkék, ez több Spotify listára is felkerült, de nagyon jól sikerült az Are You Ready for a Revolution című daluk is. A Bánkitó Fesztiválra 8-9 saját számmal készülnek: egy kellemesen áramlós nyári setlistet hallhattok majd tőlük.