A klasszikus büntető igazságszolgáltatási rendszer gyakran képtelen valódi megnyugvást hozni az áldozatok számára, még akkor is, ha az elkövető ismert és börtönbe kerül. A közvetlen párbeszéd hogyan segíthet a bűncselekmény okozta károk, szétzilált emberi viszonyok helyreállításában, az újrakezdésben és a gyógyulásban? Erről beszélgettek a fogvatartáshoz kapcsolódó érintettek (volt fogvatartottak, hozzátartozók, segítők, szakemberek, civilek), miután megnézték Az arcuk mindig előttem lesz című filmet.

A MANYI – Kulturális Műhely, a Magyar Helsinki Bizottság, a FECSKE (Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport), valamint két, a helyreállító igazságszolgáltatásban jártas szakember együttműködésében tartottuk meg a zártkörű, közösségépítő filmvetítésünket.
Minden jelenlévő személyes tapasztalaton keresztül kapcsolódik a bűn- és a bűnhődés, a trauma és megbocsátás témáihoz. Az érintettek széles köre vett részt az eseményen: jelen voltak volt fogvatartottak, hozzátartozók, akiknek vagy jelenleg, vagy korábban börtönben volt szerette, egyházi és civil szervezetek segítő szakemberei, jogászok. Az arcuk mindig előttünk lesz (Je verrai toujours vos visages) című francia játékfilmet vetítettük, amely különleges érzékenységgel és hitelességgel szól a bűncselekmény által okozott kárról, a traumából való gyógyulásról, a károk helyreállításának lehetőségeiről. A film húsbavágó, mélyen megérintő univerzális kérdéseket boncolgat a bűnelkövetéssel kapcsolatosan, így a hazai érintettek számára is fontos muníciót jelentett a közös gondolkodáshoz.

A vetítés után közösen, két szakértő (Fellegi Borbála és Magyar Erika) segítségével beszélgettünk arról, hogy a közvetlen kommunikáció miként segíthet mind az áldozatoknak, mind az elkövetőknek és a körülöttük lévőknek a bűncselekmény okozta trauma lezárásában, a továbblépésben, a gyógyulásban, az újrakezdésben; abban, hogy az érintettek megtalálják a helyüket és céljukat a társadalomban. Érintettük azt is: rendszerszinten ki, hol, hogyan és miért látná fontosnak, hogy elősegítsük az elkövetők és áldozatok közötti párbeszéd létrejöttének lehetőségét, akár a börtönbüntetés során, vagy a szabadulást követően. A résztvevők visszajelzései megerősítették: ugyan nehéz témát boncolgatott a film, fontos közösségteremtő ereje volt annak, hogy együtt néztük meg és közösen feldolgoztuk a látottakat. Beszámolóik szerint különleges, biztonságos tér alakulhatott ki, ahol címkézés és előítéletek nélkül, partneri módon tudtak azok az emberek egymáshoz kapcsolódni, akik valamilyen módon érintettek a fogva tartás kérdésében.
Tagjainkat, egy volt fogvatartottat és egy segítőt megkértünk, írásban is reflektáljanak az eseményre. Az ő reflexióikat is közzétettük a Magyar Helsinki Bizottság blogján a 444.hu felületén megjelentetett filmajánlónkban.

A MANYI – Kulturális Műhely és a Magyar Helsinki Bizottság beszámolója.
A fotókat Boros András készítette.
A program megvalósítását a Szabad Terek és a Civitates Partner Alap támogatta.