Három keréken gurul az irodalom- a szegedi Tricikli Fesztiválon jártunk

A múlt szombati nap az irodalomé volt a szegedi Szabad Terekben. A 35 fok mellé hűsített a sör, a szörp és a vers, meg a mese. A Tricikli Irodalmi Fesztivál úgy jött létre, hogy három szegedi Szabad Terek tag, a Grand Café a JazzKocsma és a Megálló Közösségi Ház munkatársai már régóta álmodoztak arról, hogy egy olyan eseményt hozzanak létre, ami összeköti a három helyet, hiszen nagyon régen működnek együtt. „Nemcsak segítjük egymást, hanem egymásnak a törzsvendégei is vagyunk…ez egy ilyen élő civil kapcsolat”- mondja Szutorisz Szabolcs főszervező. És hogy miért Tricikli? Nos a névnek három oka is van: egyrészt utalás a három helyre, másrészt, hogy kifejezze, hogy ez egy mozgó fesztivál, harmadrészt pedig azért mert a szervezők szerettek volna nyitni a gyerekek felé is.

A fesztivál a Megálló-ban indult, a lazulós, gyerekbarát délelőtti program során Kollár Árpád két papírszínházat is bemutatott, az egyik egy lyukas műanyag zacskó történetét követte nyomon,  másik, pedig a Félbevágott Március című verséhez készült. 

Ezután Kollár Árpád és Szabó Imola Julianna illusztrációkról beszélgettek. A költőnő, aki maga is illusztrátor, gyönyörű mesekönyveket mutogatott a közönségnek. Különösen érdekes volt, hogy kiderült, ma már olyan meséskönyv  is létezik, ami csak képekkel mondja el a történetét, szöveg nincs is benne. Ilyen például egy cseh illusztrátornő műve az „Ema elvan”, ami egy szingli lány magányos, egyben szabad és önálló mindennapjaiba enged betekintést az „olvasó”  számára. „Ez egy nagyon érdekes tendencia, képekkel beszélni olyasmiről, amiről nagyon nehéz lenne szavakkal”. – meséli Imola. Ez a „silent book” (csendes könyv) műfaja külföldön már külön kategória illusztrátor versenyeken, de itthon még nagyon nehezen eladható.

A későbbiekben Darvasi László arról beszélt, hogy nagyon fontosnak tartja a generációs szakadékot csökkenteni maga és gyerekközönsége között, szeretné, hogy a gyerekek megtalálják önmagukat a történeteiben. Ezért egyrészt modern témákról is ír mesét, mint például „Esike” egy eltévedt sms története. Esike nem tudja, hogy hová tart és mi van rajta, pedig az biztosan fontos. Lehet sms-ről is mesét írni, pedig én utálom a technikát- mondja.  Másrészt, rendszeresen kér visszajelzést gyerekközönségétől. „Pálcika a detektív” című műve úgy született, hogy a pandémia alatt lett egy  „olvasószerkesztője” a kis Samu, aki annyira okos, hogy már iskolai pályafutása megkezdése előtt tudott olvasni. Darvasi mindennap elküldte Samunak a könyv éppen elkészült részletét, a kis olvasó pedig őszintén és kertelés nélkül elmondta a véleményét. A könyvről itt olvashattok érdekes ajánlót: http://kmkt.ro/darvasi-laszlo-palcika-a-detektiv

A nagyobbak számára a Baka István biciklis emléktúrával folytatódott a program. A déli melegben bátran biciklire pattantunk, Balog József a Maszk Egyesület elnöke olyan nyugodt határozottsággal vezényelte végig a csapatot a lassú ritmusú dél-magyarországi városon, hogy a kevésbé gyakorlott biciklisták is biztonságban érezhették magukat.  A rezsim által mellőzött Baka István költő, író, műfordító a szegedi irodalmi-szellemi élet sajátos színfoltja, sokak számára meghatározó figurája volt. Első állomásként megálltunk lakótelepi lakásánál, ahol özvegye elmesélte, hogy éppen ezen a napon költözik ki az utolsó családtag a lakásból. Azt is megtudhattuk tőle, hogy azért költöztek annak idején ebben a házban az ötödikre emeletre, mert korábbi lakásuk mellett a szomszéd folyamatosan a költő számára idegőrlő tuctuc zenét hallgatott és Baka úgy vélte, így kevésbé van esély, hogy a probléma ismétlődjön, ha fölöttük már csak a „Jóisten lesz”. Teljesen azonban nem lehetett nyugta, mert nem messze volt egy diszkóhajó a Tiszán, amiről a zene hozzájuk is elhallatszott. Amikor ilyesmi történt azonnal küldte a feleségét le a telefonfülkébe, hogy hívja a rendőröket. És hogy miért nem tudott otthonról telefonálni? Ez volt a „telefonhorror”  – a család 19 évig nem jutott telefonhoz a szocialista állam csak akkor utalta ki nekik- hosszas könyörgés eredményeképpen- a készüléket, mikor a költő már nagybeteg volt. Baka István verseit itt olvashatod: https://mek.oszk.hu/09400/09446/09446.htm

Ezek után jólesett a sör a JazzKocsmában, ahol Cserna- Szabó András már főzte a gulyást ’a la Rézi néni’– vagyis a hagyományos magyar éteknek azt a változatát, amit mai fogalmaink szerint már nem is levesnek, hanem pörköltnek minősítenénk. „Ez most egy olyan metódus szerint készül, hogyha Szentesen, ahonnan származom, így bográcsoznánk egy kerti party-n biztosan meglincselnének”- mondja nevetve az író. „Vannak ilyen gasztronómiai ellentétek ebben az országban, mint például, hogy a bajai vagy a szegedi halászlé jobb-e. Egyszer Szekszárdon elvittek egy étterembe, ahol elmondtam, hogy szerintem, hogyan kell a halászlét csinálni, hát éreztem ahogy kinyílnak a bicskák az emberek zsebében. Végül is úgy kellett kimenekülnöm onnan…Ez egy ilyen sajátosság, hogy miközben a gasztronómiai történelmünk tele van fehér folttal az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy bizonyos ételeket csak egyféleképpen lehet csinálni, nem lehet többféle út. Ezzel szemben, ha például Olaszországba megyünk, akkor tartományonként változik, hogy hogyan készítik a pacalt és büszkék rá, hogy ennyiféle van. De itthon nem, pedig nekünk 77 féle pacalunk van.” Rézi néni, azaz Doleskó Teréz létező személy volt, népszerű szegedi főzőasszony a 19. században. Ha bármilyen ünnep volt a városban például „jött a Ferenc Jóska”, akkor őt hívták főzni. Híres szakácskönyve, sok korabeli hasonló művel ellentétben nagyrészt autentikus recepteket tartalmaz. „Rézi nénit amúgy mindenki ismeri, őt nem ismerni olyan, mint Arany Jánost nem ismerni az irodalomtörténetben.”- meséli Cserna-Szabó. Ilyen történetek mellett pár óra várakozás arra, hogy az illatozó étel elkészüljön, nem is tűnt olyan hosszű időnek.

A remek napot levezető felolvasás és zene zárta a Grand Café-ban. Jövőre folytatjuk!

A fesztivált a Szabad Terek támogatta. 

Szerző: Vida Júlia

Fotók: Takács Borisz és Ács Péter