„A szabadság ott kezdődik, ha valami nem determinálható”- Bemutatkozik a Lucy Dreamin’
A szegedi központú Lucy Dreamin’ együttes 2015-ben alakult, jelenleg három tagja van: Tiki, aki kétgyermekes apuka és egy tanyán él, Ákos, aki magyar mint idegennyelv szakos tanár a Vajdaságban, és Zoli, aki a Grand Café gondnoka és emellett az összehasonlító irodalomtudományok doktoraként műfordít és esszéket is ír.
„Az alapításkor a koncepció az volt- meséli Tiki- hogy nézzük meg, hogy lehet-e zenét csinálni két basszusgitárra, ehhez kerestünk dobost. Megkértem Ákost, az általam ismert egyetlen dobost, hogy jöjjön el velünk egy próbára, amibe ő bele is ment. Én egy sokkal lassabb, chillesebb zenében gondolkodtam, de Ákos az első próbán rögtön szétdobolta az egészet, és a végén úgy jöttünk el, hogy hát ez kurvajó.” „Igen, én a Lucy előtt főleg punk zenekarokban doboltam, és alapvetően ez az én világom- ezért nem sikerült annyira nyugisra venni” – vigyorog Ákos. „Aztán még romlott a helyzet, amikor én jöttem a zenekarba- csatlakozik a történethez Zoli, – mert ennek a furcsa basszusgitárnak, amelyet használok, van egy sajátos zajos, atmoszférikus hangzása, ami még súlyosbított az összképen. Nemrég pedig bejött mellé az ének is, egy idő után nem bírok magammal, és éneklek egy-két sort.”
Ami a zenéjük stílusát illeti, határozottan nem szeretik egy műfaj mellett letenni a voksukat. „Amiben nincs valami jó értelemben vett crossoverség, az nem érdekel, az inkább egy üzleti vállalkozás”- mondja Zoli. Sokféle címkét lehetne rájuk gyártani, hogy pszichedelikus, stoner, experimentális, desert rock, space rock, de a két basszusgitár miatt amúgy sem felelnek meg egyiknek sem tökéletesen. „Ezek a kategóriák ugyanannak a kis hegynek a különböző ösvényei, nincs fő csapásirány, mindenki azt csinál amit akar”- magyarázza Tiki- Mindenképpen utaztatós zene, biztosan pszichedelikus és rock, de a többi már számonként változik.” „Ez igazából egy nagy jam.”-kerekíti le Ákos a témát.
A számok írása úgy alakult, hogy eleinte Tiki hozta a témákat, vagy kidolgozott egy számot, a többiek ehhez adtak hozzá. Mára már azonban, még ha van is egy hozott alaptéma, közösen próbálgatják és rakják össze a számokat, együtt keresik az irányát, ahová ki tud futni. Ezt így egy sokkal inspirálóbb folyamatnak érzik. Az alkotás számukra mindig a zenéből indul ki, a szöveg csak utána jön, ha van. Természetesen Zoli a szövegfelelős: „Olyanokat szeretek énekelni, amiket saját kezűleg írtam vagy loptam.”- kacarászik. Zolit egyébként nagyon sok minden inspirálja, lehet ez zene is, például Bach C-moll Passacaglia c. orgonaműve. Ez egy basszus melódiával indul, amit egy számukhoz átvettek és annak a feléig meg is marad ez a téma. De inspiráció jöhet számára a kvantumfizikából, a filozófiából, vagy akár a szépirodalomból is. „A zenét nekem egy belső feszültség előbb inspirálja, mint egy külső dolog, például egy irodalmi mű”- meséli ugyanakkor Tiki- „Ha elindulok egy témával, azt figyelem, hogy ez megy-e valahova, tudom-e úgy használni, hogy hasson, rám és lehetőleg a közönségre is.”
A Lucy Dreamin’ főleg Szegeden lép fel mostanában, de korábban koncerteztek a Vajdaságban is, például a Malom Fesztiválon és néhányszor Budapesten is. Munkájukra jó visszajelzéseket kapnak, sokan kérdezik őket, hogy mikor koncerteznek újra. Szakmai elismerést is a magukénak tudhatnak, a Recorder blogon elismerő szavakkal írtak róluk és, beválogatták a Riverhead EP-jüket 2019 legjobb lemezei közé. Ugyanakkor nem céljuk „nyomulni”, és nem karrierként fogják fel a zenélést. „Akkor vagyunk elégedettek- mondják- ha látjuk a közönségen, hogy átment, amit akartunk. Ha például nem lépnek le szám közben, az egy nagyon pozitív visszajelzés, mivel a számaink nem 2 percesek. Aki már egy 10 perces dal alatt végig figyel, az igen nagy szó a mai világban, akkor biztosan rezonál ránk”.
„Elméleti fizikát olvastam ma reggel- meséli Zoli- olyat, amit bölcsészek is megértenek. A kortárs elméleti fizikában létezik szabad akarat, a részecskék mozgására ezt használják, mivel az nem determinálható. Szerintem a szabadság ott kezdődik, ha valami nem determinálható.” „Mint például a mi műfajunk” -mondja Ákos. „Lucy dreamin’- tehát egy álomvilágot próbálunk zeneileg lefesteni”- teszi hozzá Tiki- Nincs határ, amit ki tudsz hozni a hangszeredből, azt szabad. Nem köt minket sem konzis múlt, sem menedzsment, a közönségnek pedig úgy látszik, minél nagyobb hülyeséget csinálunk, annál jobban tetszik.”
A Bánkitón a készülőben levő új lemezükről játszanak el majd két számot, de lesznek régebbi instrumentális zenék is a setlistjükön.
